A digitális gépek korában ez már nem annyira fontos szempont, főképp nálunk, igazi "véramatőröknél". Elmegyünk, látunk, fotózunk. Magunknak, a pillanat öröméért, és a családi albumba, hogy a téli estéken és a tízévvel későbbi időkben is legyen mit nézegetni.
Én is hasonló módon kezdtem hat - hét éve a digitális fotózást, egy akkor (még) drága, de mint kiderült jó választás volt - kis géppel. Sok idő kellett, hogy kiismerjem a gépemet, és használjam arra amire kell. Tájakat, városokat, vizeket, köveket, fákat, füveket és felhőket fotóztam és fotózok. Egyre jobban megy - azt gondolom - mindenféle önfényezés nélkül. Mert látom az elmúlt évek fotóin a javulást, főképp a látásmódomban. A gép azóta is megvan, használom is, és a legjobbat próbálom kihozni belőle és magamból.
Sokszor a dolgokat pusztán a maguk szépségéért is fotózom. Azért mert érdekes, vagy rendkívüli nekem legalábbis, vagy csak nemes egyszerűségében szép. És bizony meg is "manipulálom" őket, ha kell. A kompakt gépek - beszéltem már róla - hátránya sokszor a nem megfelelő zoomolás lehetősége. Tehát a fotón sok olyasmi is van, ami nem kell, ami nem a tárgy, vagyis a lényeg, amit fotóztam. Ilyenkor aztán elő az ollóval, meg egy két hasznos gombbal. Az eredmény önmagáért beszél. Általában csak addig megyek el a manipulációval, hogy a természetes szépség varázsa ott maradjon a kezem nyomán.
Az udvarunkban van egy rózsa (a piros - kék - fehér áruházban vettük pár éve), ami megörvendeztet még decemberi virágzásával is. Pár napját nyomon követtem. Megmutatok pár eredeti - nyers képet is róla, és pár olyat amit felturbóztam kissé... Íme:
...és itt vannak azok a képek, amik egy kis sztorivá összerakva a Rózsa négy napját mutatják úgy, ahogy én láttam, ahogy nekem tetszik. ( a nagy melegben kissé üdítően ható téliek)
http://picasaweb.google.com/sasosaso63/DecemberiRozsa_2010?feat=con...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése