2012. április 30., hétfő
2012. április 29., vasárnap
2012. április 28., szombat
2012. április 27., péntek
2012. április 24., kedd
2012. április 23., hétfő
2012. április 21., szombat
2012. április 19., csütörtök
2012. április 18., szerda
2012. április 17., kedd
2012. április 14., szombat
2012. április 12., csütörtök
2012. április 11., szerda
2012. április 10., kedd
2012. április 9., hétfő
2012. április 8., vasárnap
2012. április 7., szombat
szerintem és csak úgy...
(az eredeti bejegyzés ideje 2010.11.21.)
Amikor kifolyik a víz a képből.
Amikor kifolyik a víz a képből.
Témafeladás...avagy mire kell (kell?) odafigyelni mondjuk egy Balaton parti fotózásnál?
(Az alábbi szöveges rész szigorúan a SZERINTEM kategória)
Az biztos, hogy a legfontosabb kellék a vízpart, ami mondjuk adott - a Balaton. Szép nagy tó, 77 km hosszú, a part teljes hossza úgy 195 km körül van, és ebből jó sok olyan van ahonnan fotózzuk - fotózhatjuk a vizet. Amit aztán mint láthatjuk sok website - on, jó sokan megtesszük.
(Az alábbi szöveges rész szigorúan a SZERINTEM kategória)
Az biztos, hogy a legfontosabb kellék a vízpart, ami mondjuk adott - a Balaton. Szép nagy tó, 77 km hosszú, a part teljes hossza úgy 195 km körül van, és ebből jó sok olyan van ahonnan fotózzuk - fotózhatjuk a vizet. Amit aztán mint láthatjuk sok website - on, jó sokan megtesszük.
Sokszor, és mindig, mert szeretjük megörökíteni a pillanatot, a hangulatot, azt a szelet, vagy a követ, egy mólót, egy hajót, pár kacsát, stégeket, napkeltéket és lementéket. A szerelmeinket és családunkat, esetleg magunkat. Mindenesetre jó sok fotót készítünk. Lényegesen többet, mint anno a filmes korszakban. Mert akkor jól meggondoltuk, hogy mire és miért képezünk le fényeket. A digitális fotózás korában, főképp a nagyméretű kártyák megjelenésével és a digitális gépek és adathordozók árának rohamos csökkenésével egyre több embernél látunk kis kompaktokat, és sokaknál biza komoly és sokszázezres masinákat. A másik kellék tehát adott és kinek amennyire futja rá, olyan....
Mi is kell még hozzá? Elsősorban jó szem a témához és a beállításhoz, esetleg a pillanat elkapásához.
És akkor megtörténik az aktus. Kattan az exponáló gomb. Kattan egyszer, kétszer, ötvenszer, ezerszer amíg tart a tárhely, kedv, idő etc.....
Utána pedig otthon a válogatás, szortírozás, kisebb utómunkák. Ami kivágást, kontrasztjavítást, esetleg csepp élesítést jelent nálam leginkább. Célszerű ezért a fotózásnál, már eleve olyan beállításokkal dolgozni, hogy minél kevesebb ilyen utómunkát kelljen végezni. Bár elkerülhetetlen - szerintem (csak példaképp hozom fel, hogy egy kéthetes dalmát nyaralás alatt közel 1400 fotót készítettem júliusban.Elég hamar, kb. egy hét alatt rendberaktam őket - első körben! Hangsúlyozom...) És van egy nagyon jó funkció pl. a PhotoScape - ban (amit / is én használok) a KIEGYENESÍTÉS gomb, amit bizony sokszor én is elhagyok, mert vagy nem kell, vagy egyáltalán nem tartok szükségesnek.
Tehát felmerül itt egy érdekes téma. A víz egyenessége, vagy "kifolyása" a képből. Mint itt ezen a fenti fotómon például. (ahol nem a Badacsony alatti vonal horizontális tökéletességére való törekvés volt a szerző (vagyis én) célja. Sokkal inkább az összhatás, és a szőkés - zöld víz adta érzéseimnek a leképezése.
Ezt írtam erről a dologról egy másik oldalon egy bejegyzésemhez tett kommenthez:
"Olvastam pár hozzászólásod nehány fotóhoz, és reméltem, hogy nálam is szóvá teszed a horizontot! Nos én általában igyekszem egyenesre fogni a
dolgot, ami az én kis kompakt masinámmal (FUJI Finepix A350) nem mindig
jön össze. Igen, az zavaró tényleg, ha "kifolyik" a víz a képből, de ha a
víz csak pusztán háttérként szerepel, akkor Te, a néző döntsd el, hogy
mi zavarna jobban, a ferde horizont, avagy egy sréhen álló részeg
oszlop, vagy oldalra dőlő hajó itd.... Nos ezért mondom, szerintem
nagyon sok múlik a nézőpont kérdésén, és a megítélésen. Illetve azon,
hogy mennyire értem meg azt, hogy a kép alkotója mit is akart adni a
fotójával. Én nagyon ritkán kommentelek a fotókhoz úgy, mint "fotós".
Mert én nagyon amatőr szinten művelem ezt a témát. Nálam a lényeg az
adott pillanat hangulatrögzítésében van. Persze fontos egy minőségi
küszöb, főként a publikálásban..... És tudom hogy néha "zajosak" a
fotóim, van aki jobban megvágná, esetleg kontrasztosabbá tenné. Én is vagyok
így mások fotói láttán, de mivel "a szó veszélyes fegyver" én biza
elmegyek ezek mellett, mert lehet pont az volt a célja a készítőnek,
hogy ferdén álljon az egyébként függőleges. Ezek persze szigorúan a
"szerintem" kategóriám."
T. válasza: " Valóban úgy tűnhet, hogy "szóváltásban" vagyunk, vagyok másokkal, de természetesen ez baráti beszélgetések, vagy szakmai egyeztetések. Talán
még el s fogadnám a "szív szavát" , ahogy a kompozíciós hibákról, vagy a
szemcsézettségről, netán vízszint és horizont ferdeségének mint a
"fotózás, fotográfia, fényképezés" alapvető szabályairól úgy beszélünk
itt mintha azok nem is léteznének, vagy mintha az nem lenne egy szakma ,
egy hivatás, egy művészeti ág ....csak amolyan szükséges rossz, amivel
kiegészítjük, alátámasztjuk a szavainkat és a mondatokat. No igen de
sajnos a fotográfiának is van jelentősége, " szavai és mondanivalója"
hiszen ebből alakult ki átvitt értelemben egy másik nagy művészeti,
szociológiai vagy éppen társadalom politikai , netán tudományos vagy
természet tudományos ágazat a Filmművészet nem elhanyagolható tényezői.
No persze sorolhatnám még tovább, de abban bizton megegyezhetünk, hogy
kettőre nagy szűkség van , úgy az írásban a "helyesírás szabályaira",
mint a fotó vagy filmművészet írott vagy íratlan szabályaira,
szisztémáira, netán sokszor még mindkét formula irodalmi vagy
fotográfiai "dogmáira" is.... "
Teljes mértékben egyetértek a fentebb leírtakkal, és a tökéletes segítő szándék kinyilvánítását megköszönöm most is. Kevés az olyan "szakember" ezekben a fotósoldalakban aki segítő szándékkal nyújtja a baráti jobbját. Sokkal több az, aki azonnal lefikázza a művedet, elvéve ezzel a maradék kedvedet is attól, hogy nevezd magad - és alkotásidat fotósoldalakon. és ezt a személyes több éves tapasztalásaim mondatják velem.
Én most itt ezen azt gondolom erről a dologról, hogy az én szintemen amatőrködő Balatonimádó is igenis mutassa meg a fotóit. Tehát elő azokkal a fotókkal, mutassuk meg. Amit aztán mindenki jól megnézhet, ha akar kommentelhet és persze meg is szólhat demokratikusan :))))
És akkor innen lehetne folytatni kedves mindenki aki erre jár, mert a téma érdekes....
üdv mindenkinek: s@so
__________________________________________________________
Írtam ezt a postot egy másik oldalra jó másfél éve.... Azóta annyit változott a véleményem a fentiekhez képest, hogy ha nem sikeredik azonnal EGYENES horizontot, vagy függőleges tengelyt fotóznom, akkor a javítás első lépése a klikk a KIEGYENESÍTÉS gombra! Mert változom a korral én is, és mert rengeteget tud fejlődni az ember autodidakta módon is, főképp ha jó fotósbarátok remek műveivel veszi körbe magát! :) Ma már így raknám fel azt a képet....
2012. április 6., péntek
2012. április 5., csütörtök
2012. április 4., szerda
2012. április 3., kedd
egy fotó - egy szöveg_02...
Egy fotó: Napnyugta Egerszalókon (fotóbys@so_20110801)
Egy szöveg_ a dolgok megismeréséhez:
(részletek Alain Briot: Esztétika és fotográfia (IV.rész) írásából)
Egy szöveg_ a dolgok megismeréséhez:
(részletek Alain Briot: Esztétika és fotográfia (IV.rész) írásából)
Miért napkeltekor és napnyugtakor a legjobb a fény tájképfotózáshoz?
Röviden azért, mert ekkor a fény horizontális. Azt a
fényt nevezzük horizontálisnak, mely párhuzamos a horizonttal, és erős
háromdimenziós hatással vonja be a tárgyat.
Mivel a nap nagyon alacsonyan van napkeltekor és
napnyugtakor, gyakorlatilag éppen csak a horizont felett, a napfénynek
át kell hatolnia minden porrétegen, atmoszferikus párán és
szennyeződésen, míg az előtted elterülő tájra ér. E folyamatban a
napfény intenzitása nagyban csökken és lágyul, mivel a por és pára
megszűri. Ez a szűrés eltávolítja a látható spektrum zöld és kék részét,
így főként a vörös rész marad látható. Ennek eredményeként a fény
napkeltekor és napnyugtakor meleg, világos rózsaszín, vörös vagy narancs
árnyalatú az adott napi körülményektől függően. A diffúz fény és a
meleg ragyogás kombinációja olyan fényt teremt, mely kiváló a fotózásra.
Ezen felül az olyan fény, mely lágy és meleg is egyben, szemre nagyon
tetszetős.
Az emberi lények ráadásul esztétikailag szebbnek
értékelik a tárgy oldalára sugárzó fényt (oldalfény), mint a fentről
jövő, függőleges fényt. Ez nagyban a portrékészítéssel függhet össze.
Amikor embereket fotózunk (vagy festünk), a fentről érkező fény mély,
visszatetszést keltő árnyékot vet az alany orra és szeme alá. Az
oldalról megvilágított arc egyik oldala árnyékban van, a másik pedig
fényben, kellemes háromdimenziós hatást keltve. Ugyanez vonatkoztatható a
tájképfotózásra is, hasonlóan kellemes eredménnyel. Általános szabály,
hogy a horizontális fény (oldalfény) sokkal tetszetősebb, mint a
függőleges fény, mely a tárgyat felülről éri.
Napfény délben és napkeltekor
Ez a vázlat Monuments Valley-nél ábrázolja a nap
pozícióját délben és napkeltekor. Délben a nap pontosan a domb felett
süt, függőleges fénysugarakat bocsát ki, és rövid árnyékokat vet a domb
alá. (Ezeket nem ábrázoltuk, mert zavaró lenne a két különböző árnyék
egy rajzon.)
Napkeltekor a nap a horizont szélén található,
vízszintes fénysugarakat bocsát ki, és hosszú árnyékokat vet a domb
oldalán. Napkeltekor oldalról világítja meg a dombot, délben pedig
fentről.
egy fotó - egy szöveg_01...
Egy fotó: Napkelte a Keleti - Mecsekben (fotó:bys@so_20110929)
Egy szöveg_ a dolgok megismeréséhez:
(részletek Alain Briot: Esztétika és fotográfia (IV.rész) írásából)
Egy szöveg_ a dolgok megismeréséhez:
(részletek Alain Briot: Esztétika és fotográfia (IV.rész) írásából)
Hogyan találjuk meg a legmegfelelőbb fényt tájképfotókhoz?
Nem csupán fényre van szükségünk, hanem minőségi
fényre. A fény önmagában nem elég. Mi a minőségi fényt keressük. De
milyen minőségi fényre van szüksége a tájképfotósnak?
Ansel Adams szerint Isten megteremtette a fényt és 10
zónára osztotta. Adams szemtelen megfogalmazása is mutatja, hogy nem
csupán fény kell nekünk, hanem olyan természetű fény, amely megfelel
fotózási szükségletünknek. Művészi fény. Ha nem is irányíthatjuk,
legalább megtanulhatunk dolgozni vele, így téve irányíthatóvá
fényképészeti eszközökkel.
Hogy a fény minősége mit jelent számunkra, az attól
függ, mit szeretnénk fotózni, és mit keresünk. Bár hagyományosan,
illetve amikor tágas kilátást fotózunk vagy nagy látképet készítünk, a
legjobb fényviszonyok napkeltekor és napnyugtakor adottak. Ezen
fényviszonyok kiaknázásához a helyszínen kell lenni már a napfelkelte
vagy napnyugta előtt, hiszen időre van szükség a helyszín
kiválasztásához, a felszerelés beállításához, a fotózás
előkészítéséhez..... Ha egy adott helyszínen először fotóznál
napkeltekor, ajánlatos már előző nap kimenni, hogy megfelelő kompozíciót
találj. Sötétben elég nehéz tud lenni a kompozíció beállítása, és
könnyen lemaradhatsz a legjobb fényről, miközben próbálkozol. Világos,
hogy jobban jársz, ha előzőleg napközben bejárod a helyszínt, így előre
tudod, mit is akarsz előtérbe helyezni például.
Napnyugta fotózásakor is azt ajánlom, hogy fedezd fel
a helyszínt a délután folyamán, találd meg a megfelelő kompozíciót,
majd várj, vagy térj vissza. Itt is érvényes, hogy nagyjából egy órával
napnyugta előtt kiérkezve maximalizálhatod az esélyeidet egy jó fotóra,
mert így láthatod és fotózhatod a tájat, amint a fény progresszívan
változik és a nap egyre lejjebb süllyed az égen. Mindkét esetben nagy
kihívás lehet annak eldöntése, mikor is készítsd a fotót, mert a fény
folyamatosan változik a napkelte és napnyugta körüli egy órában. A
legjobb megoldás korán kimenni és folyamatosan fotózni egyrészt anélkül,
hogy túlzott kritikát gyakorolnál a képekkel kapcsolatban, másrészt
anélkül, hogy azt próbálnád eltalálni, mikor a legeslegjobb a fény. Majd
a stúdióban tanulmányozhatod az erőfeszítéseid eredményét, és
kiválaszthatod, mely fotók tetszenek a legjobban. Ezzel a tudással
felvértezve a legközelebbi napkeltés vagy napnyugtás fotózásnál sokkal
előnyösebb helyzetből indulsz a fény minőségének meghatározása terén.
Ne hanyagold el a hajnal előtti és napnyugta utáni
fények kínálta lehetőségeket sem. A napkeltét megelőző és napnyugtát
követő körülbelül 30 percben lágy, színes fényekben sütkérezik a táj,
mely nagyon kedvező fotózás szempontjából, színesben és fekete-fehérben
egyaránt. Ezen időszakokban nincsenek árnyékok, így a kontraszt
problémák nagyban leegyszerűsödnek, a színek pedig élénken telítettek.
Nem kell aggódnod a többlet kontraszt miatt, kivéve az égbolt, amely
minden valószínűség szerint a legfényesebb része lesz a tájnak ezekben
az időpontokban. Ha csökkentened kell az ég fényességét, egyszerűen
használj átmenetes szürkeszűrőt szükség szerint.
"fotósmúzeum"...
....a
Fotómúzeumomba invitállak téged, aki erre jársz és olvasol. Itt és most
a "tanulógépemet" szeretném megmutatni. 1977 -ben, az általános iskolai
ballagásomra kaptam ezt a ZENIT - E típusú szovjet
gyártmányú gépet. Nagy dolog volt ez akkoriban faluhelyen, azt gondolom.
Hogy mi vezette a szüleimet pont ennek a típusnak a megvásárlására?
Hiszen sosem értettek hozzá, és nem is érdekelte őket a fényképezés.
Talán a pécsi OFOTÉRT -ben ezt ajánlották nekik azért az összegért - amit gondoltak erre az alkalomra szánni... Én akkor nagyon örültem neki.
Íme ő az:
Gyárilag pindurka objektív volt hozzá, egy INDUSTAR - 50 - 2 jelű (made in USSR) 3.5 / 50 -es objektívvel szállították. Nagyon 'idiótán' nézett ki ez a viszonylag robosztus gép egy ilyen csepp obival. Szerettem volna hozzá valami normális kinézetű Heliost legalább, de mindig elmaradt. Ezért aztán rengeteget fotóztam ezzel és így. Sajnos a géphez magyar nyelvű használati utasítás nem volt, így aztán az akkori kevés orosztudásomat elővéve nagyjából lefordítgattam ezt - azt, hogy mégis el tudjak kezdeni fotózni.... Később a középsulis orosztanárom aztán lefordította eredetiből, és onnan kezdve be is tudtam állítani. Mert ezen biza mindent kézzel kell állítani. A gép egyobjektíves tükörreflexes, ahol az objektív mögött egy tükör található, amely alapállapotban egy prizmára, majd onnan a szembe vetíti a fényt. A filmre kerülő kép pedig éppoly éles lesz, mint ahogy azt a keresőben láthatod, ahogy azt - kézzel tekerve az objektíven - beállítottad.
A film befűzése után egy tárcsán be kell állítani annak érzékenységét, a fénymérő használatánál egy kis skálán kell rávinni a mutatóra a fület, majd leolvasni az értéket és az objektíven is ráállítani az éppen használt záridőhöz tartozó blendenyílást. A záridők B, 30, 60,125,250, 500 és 1/30 -ad vakuszinkron.
Persze ezeket hasraütve is meg lehet tenni annak, aki profi ezekben a dolgokban :)
A gép vászonzárral készül, és M42 -es objektív csatlakozású - azaz menetes obik csatlakoztathatók hozzá, pl. a Praktica gyártmányok. Később aztán - már felnőttként - vettem hozzá egy PENTACON 2.8/135 MC teleobjektívet, meg egy vakut, és akkoriban elég sokat fotóztam is vele otthon és az országban erre - arra járva.
Nem kevés pénzeket rászánva a filmre és képkidolgozásra....
Aztán eljött persze a digitális fotózás korszaka, és a gép most ott áll a "múzeumban".
Egy téli este pakolászás közben rátaláltam a ZENIT -re, és mutattam a kisebbik ( ő fotózik) lánykámnak. Nagyon tetszett neki és rácsodálkozott erősen, de alig bírta el :)
Íme ő az:
Gyárilag pindurka objektív volt hozzá, egy INDUSTAR - 50 - 2 jelű (made in USSR) 3.5 / 50 -es objektívvel szállították. Nagyon 'idiótán' nézett ki ez a viszonylag robosztus gép egy ilyen csepp obival. Szerettem volna hozzá valami normális kinézetű Heliost legalább, de mindig elmaradt. Ezért aztán rengeteget fotóztam ezzel és így. Sajnos a géphez magyar nyelvű használati utasítás nem volt, így aztán az akkori kevés orosztudásomat elővéve nagyjából lefordítgattam ezt - azt, hogy mégis el tudjak kezdeni fotózni.... Később a középsulis orosztanárom aztán lefordította eredetiből, és onnan kezdve be is tudtam állítani. Mert ezen biza mindent kézzel kell állítani. A gép egyobjektíves tükörreflexes, ahol az objektív mögött egy tükör található, amely alapállapotban egy prizmára, majd onnan a szembe vetíti a fényt. A filmre kerülő kép pedig éppoly éles lesz, mint ahogy azt a keresőben láthatod, ahogy azt - kézzel tekerve az objektíven - beállítottad.
A film befűzése után egy tárcsán be kell állítani annak érzékenységét, a fénymérő használatánál egy kis skálán kell rávinni a mutatóra a fület, majd leolvasni az értéket és az objektíven is ráállítani az éppen használt záridőhöz tartozó blendenyílást. A záridők B, 30, 60,125,250, 500 és 1/30 -ad vakuszinkron.
Persze ezeket hasraütve is meg lehet tenni annak, aki profi ezekben a dolgokban :)
A gép vászonzárral készül, és M42 -es objektív csatlakozású - azaz menetes obik csatlakoztathatók hozzá, pl. a Praktica gyártmányok. Később aztán - már felnőttként - vettem hozzá egy PENTACON 2.8/135 MC teleobjektívet, meg egy vakut, és akkoriban elég sokat fotóztam is vele otthon és az országban erre - arra járva.
Nem kevés pénzeket rászánva a filmre és képkidolgozásra....
Egy téli este pakolászás közben rátaláltam a ZENIT -re, és mutattam a kisebbik ( ő fotózik) lánykámnak. Nagyon tetszett neki és rácsodálkozott erősen, de alig bírta el :)
Elmagyaráztam neki pár szóban a működését, megmutattam a redőnyzárat,
a tükröt, a beállításokat, persze film nélkül, kinyitva minden lehetőt
rajta.... Annyit mondott, szeretne vele megtanulni.
Azt gondolom, hogy tanulógépnek és a fotós alapok megtanulásának egyik jó eszköze lehet akár ez is.
Gondolatok és képek makrofotózásról...
...makró vagy közelkép? 1.
Sokat tanuló amatőr természet - és tájfotósnak vallom magam. Témáim a füvek, fák, vizek, kövek.... a városok és hegyek, épített és megmaradt emlékek, a napfény és a felhők. Minden ami körülvesz.
Ahogy minden amatőr fotós életében eljön egy pillanat, nálam is elérkezett egyszer a "közelebb kellene menni a dolgokhoz" érzése. A makrofotózás vonzó világa. Az hogy a fényképezőgépemmel egy olyan világot mutassak és örökítsek meg, amit pusztán a szememmel nem láthatok ennyire részletesen. Mielőtt az egyszerű ember, akinek adott egy kompakt gép, nekiáll a makrófotózásnak nem árt, ha tisztában van a lehetőségeivel és a makrózás buktatóival.
Nézzük mit ír a témáról az Informatika és Tudomány, az alábbi cikket az SG.hu oldalról ollóztam ide.
Makrózás kompakt géppel
"Ha makrofényképezésre adjuk a fejünket, legyünk tisztában gépünk lehetőségeivel ezen a fronton. Egyik lényeges tényező az objektívünk legközelebbi fókuszpontja. Ez az érték jelöli, hogy gépünk érzékelőjétől (tehát nem az objektív frontlencséjétől!) milyen messze lévő tárgyra képes gépünk ráfókuszálni, azaz a helyes élességet beállítani. Ez az érték mostanság egyre kisebb (általában 2-10 cm), azaz a gyártók olyan objektívekkel szerelik a gépeket, amikkel akár közvetlenül az objektívünk frontlencséjénél lévő tárgyról is éles felvételt készíthetünk.
Nemcsak a kompakt masinák, de már a belépőszintű DSLR gépek is rendelkeznek makro üzemmóddal, amit rendre egy kis virággal jelölnek a módtárcsákon vagy a menüben. A kompakt gépeknél gyakorlati haszna is van ennek a módnak, a DSLR masinákon különösebben nem vesszük hasznát. A kompakt gépek objektívjei csak ebben az állásban képesek a közeli témákra fókuszálni, azaz a fókusztávolság ebben az állásban rövidül le a makrózáshoz használható mértékűre.
A kompaktok jelentős része nem csupán egyféle makró üzemmódot ismer, előfordul kétféle makro állás is a gépeken. Az egyik üzemmód a sima mezei makró mód, ilyenkor az objektív teljes zoomtartományát használhatjuk. A másik üzemmód az úgynevezett szuper makró mód. Ilyenkor az objektívet csak nagy látószögű állásban használhatjuk (tehát nem zoomolhatunk), és általában jóval közelebbi témákra élesíthetünk rá (ilyenkor lehetséges pl. egyes gépeknél az 1 cm-es fókusztáv használata) Így aztán elég komoly nagyítást érhetünk el, ráadásul fényerőnk is van elég, azaz akár rekeszelhetünk is. A dolog hátulütője, hogy nagylátó állásban az objektívek torzítanak, tehát nem a valós képet vetítik az érzékelőre (ez természetesen nem minden esetben jelent hátrányt, sokszor nagyon érdekes hatást érhetünk el). Továbbá ebben az állásban a hátterünk kevésbé lesz elmosva mintha tele állásában fotóznák, azaz a témánk kevésbé fog kiemelkedni az életlen háttérből.
Sajnos sok gépnél előfordul, hogy a makró módban nem szólhatunk be a képrögzítés egyéb tulajdonságaiba, tehát nem állíthatunk sem az ISO érzékenységen, sem a fehéregyensúlyon vagy egyéb értékeken. Az objektív viszont csak makró állásban képes a közeli fókusztartományt használni, így mindenképpen makró módban kell fotóznunk, manuális módban nem vagyunk kinn a vízből.
Beállítások
Ha tehetjük, fotózzunk tele állásban. Ez sajnos fényerővesztéssel jár és gépünk nehezebben fog fókuszálni, viszont témáink nem lesznek torzítottak és a háttér is remekül el lesz mosva. Amennyiben módunkban áll egyéb beállításokat is végezni a gépen, mindenképpen tegyük ezt meg.
Az érzékenységet állítsuk a legalacsonyabb értékre, vagy esetleg egy értékkel emeljük meg (ISO100-ISO200). A fénymérést állítsuk középre súlyozottra vagy spotmérésre. Mivel témáink elég aprók, így lényeges, hogy leginkább a rájuk eső fényt mérje a gép, és ne egy átlagolt értéket számítson (de ez erősen témafüggő).
Amennyiben elég fényünk van és a természetben vagyunk, kapcsoljuk ki a beépített vakut. Nem túl szép, ha a természetes megvilágítást hideg, mesterséges fénnyel nyomjuk el. Természetesen egy árnyékos rész derítésére használhatjuk a vakut, de csak módjával, és ha lehet, ne direktben (bár erre a legtöbb kompakt gépnél nincs lehetőség, csak direkt vakuzásra). Használjunk inkább egy nagyobb fehér lapot a témáink derítéséhez.
Nagyon fontos dolog a fókusz helyes használata! A kompakt masinák autófókusza elég lassúcska és pontatlan ilyen helyzetekben. Természetesen próbálkozhatunk autofókusszal, de hamar rá fogunk jönni, hogy nem ez az üdvözült megoldás. Amennyiben gépünkön van lehetőség manuális fókuszállásra, használjuk inkább azt! A legcélszerűbb megoldás, ha egyből a legközelebbi fókuszponthoz tekerjük (állítjuk) a fókuszt.
Ezután nem a gépünkkel fókuszálunk, hanem a saját testünk előre-hátra mozgásával állíthatjuk be a helyes élességet. Ha lehetőségünk van és a téma is megkívánja, addig közelítsünk, amíg az éles nem lesz, így készíthetjük a legnagyobb nagyítású fotót a témánkról. Amennyiben túl közel vagyunk, témánk kilóg a keresőből, akkor távolodva álljunk meg a megfelelő távolságnál, és a fókuszt állítsuk hozzá a beállításhoz.
Természetesen a makrofotózásnál is lényeges a helyes záridő használata, ami a témák többségénél minél rövidebb, annál jobb. Ha elég fény áll rendelkezésünkre, ha elég rövid záridőt tudunk használni, akkor lehetőségünk van az objektív lerekeszelésére. Ez a kompakt gépek esetében nem olyan lényeges, hiszen az apró képérzékelő miatt a kompakt masinák objektívjei jóval nagyobb mélységélességgel bírnak a cserélhető objektívekkel szemben. Extrém nagyításoknál a kompakt gépekkel is előfordulhat azonban, hogy lerekeszeléssel elérhető plusz mélységélességre lesz szükségünk. Ráadásul az minden objektívre igaz, hogy közepes rekesznél rajzolják a legrészletesebb képet, így, ha tehetjük, érdemes közepes rekeszértéket használni a makrofotózásnál is.
A kompakt gépek makroképességét előtétlencsékkel komolyan megnövelhetjük. Ez azonban - mint minden más - kompromisszumokkal jár: az előtétlencsék sajnos rontják a képminőséget. Az olcsóbb márkák jelentősen, a márkásabbak kevésbé, de mindenképpen rontanak kicsit, ráadásul kis mértékben még az objektívünk fényerejét is csökkentik. Segítségükkel azonban igazán látványos makrofotókat készíthetünk, főleg akkor, ha gépünk alaphelyzetben remek makroképességekkel rendelkezik.
Fontos megjegyeznem még, hogy minden, a képminőségre valamit is adó fotós (még ha kezdő is) jobban jár, ha állványt vásárol a makrofényképezéshez. Vannak direkt ilyen célra készített apró makroállványok is, melyekkel a földközeli témák megörökítése lehetséges, de egy hétköznapi fotóállvánnyal is dolgozhatunk. Az eredmény meghálálja a befektetett pénzt és fáradtságot. Aki komolyabban szeretne a makrofényképezésben elmerülni, de nem tud vagy nem akar DSLR gépet vásárolni, annak ajánlom a kihajtható, forgatható LCD kijelzővel felszerelt kompakt gépeket, hiszen ezek jelentősen megkönnyítik a makrofényképezést."
Végül, de nem utolsósorban pár általános tanács
"Próbáljuk meg témáinkat nem mindig középre komponálni. Előfordulhat, hogy jobb kompozíció születik, ha többet mutatunk az elmosódott háttérből (figyeljünk az aranymetszésre). Rovarok fotózásánál próbáljunk tele állásban fotózni, hiszen a legtöbb rovar nem engedi túl közel magához a gépünket. A virágok, növények fényképezésénél is ügyeljünk az érdekesebb beállításra. Ne csupán egy fotót készítsünk az adott növényről, keressünk több, eredetibb nézőpontot.
Rengeteg vágatlan, felesleges információt tartalmazó kép özönli el a világhálót, amiknek csupán egy kis százalékát foglalja el a fotótéma csupán azért, mert lusták vagyunk megvágni fotóinkat. Igyekezzünk gépünk teljes felbontását kihasználni. Ne legyünk restek kisebbre szabni a képeket, hiszen a ma divatos 5-8 megapixeles képekből bőven van lehetőségünk vágni, ha esetleg a fotóalanyunkról nem tudtunk elég nagy fotót készíteni. Érdemes odafigyelni gépünk árnyékára is, ha lehet, ne takarjuk el a fényt a témáról az objektívünkkel."
...makró vagy közelkép? 2.
Az előző bejegyzésben közreadtam pár olyan hasznos dolgot amit mindenképpen érdemes megfogadni, ha a makrofotókat szeretnél készíteni. Ezeket elolvasgattam, és rengeteg fotót megnéztem hozzá a témában....
Az első fotóim egyike ez a kis zöld béka volt, amire a munkahelyem udvarában egy vízelvezető árok mentén akadtam. Mivel mozdulatlanul kuporgott ezen a hatalmas levélen, felszaladtam az öreg "szolgálati" SONY DSC-S85 gépért az irodába és kattintottam róla párat.
Azért ez nem igazi makro fotó, inkább közelképnek nevezném, és a továbbiakban is inkább ezt értsétek az én makrotudományom alatt.
És persze elkezdtem egyre többször ilyen közelképeket készíteni otthon, és amerre jártam. Szerencsére téma bőven akad, rengeteg szebbnél - szebb olyan virág, növény, kő vagy levél került az utamba, amit érdemesnek tartottam ebben a formában megörökíteni.
Ezeket a cikkben bemutatott képeket egy Fujifilm FinePix A350 -es géppel fotóztam, makró funkcióban 6 centimétertől 80 centiméterig készíti a képeket. Ami azért eléggé korlátozott és erősen behatárolta a mozgásteremet.
Először álló modelleket kerestem, virágokat leginkább.
A virágok, növények fényképezésénél próbáltam betartani az előző bejegyzésben írtakat. Kerestem az érdekesebb beállításokat, sokszor 10 - 15 fotót készítve az adott növényről több, nekem leginkább tetsző és érdekesnek talált nézőpontból. Sokszor behasalva, letérdelve, guggolva a cél, a legjobb meglátás eléréséhez. Itt azért bevallom, én sohasem használok állványt ezekhez a fotókhoz, és így sok "kukába kerülő" fotó készül...
A virágok és növények közeli fotózásánál nagyon fontos az, hogy lehetőleg szélcsendes - enyhe szellős, és napfényes, de ne vakító - verőfényes időt válasszunk ki. Ha nagyon rásüt a nap egy fehér virágra akkor az borzalmasan tud kinézni a fotókon, ilyenkor a napot nem árt eltakarni a tárgyról, akár a testünkkel árnyékolva.
A kerti tavacskámban lévő tavirózsák fotózásánál többször szembesültem ezzel a problémával, mert a vízben nem mindig tudtam úgy, és olyan közel hasalni, hogy még fényszűrést is tudjak alkalmazni. Azért viszonylag sikeres volt az akcióm ott is.
A vízparti növényeket persze sokkal könnyebb leképezni makromódban, a mocsári gólyahír csak a szirmainak fényvisszaverésével tréfált meg jó párszor.
A közelképeim készítésénél mindig törekedtem a gépem teljes felbontását kihasználni, mert igen sokszor előfordul az, hogy nem tudok elég nagy fotót készíteni a fotóalanyról. Ilyenkor persze jön a vágás, és az utólagos apró javítások amire a PhotoScape remekül bevált nekem.
Bori nevű görögteknősünkről persze sikerült egész jó és közeli portrékat is készítenem (pedig igencsak kistányérnyi méretű jószág)
És itt elérkeztem a mozgó és repülő modellekhez. Ki az, aki nem gyönyörködött még sokat a lepkék, méhek, és mindenféle döngicsékben - ahogy gyűjtik a nektárt, vagy szívják a nedveket? Ki az aki, nem szerette volna lefotózni őket? Ehhez azonban sok türelem és rengeteg szerencse kell. Egy szarvasbogárlányt még viszonylag könnyű, mert beáll, bepózol szívesen.
A lepkék például nagyon érzékenyek a mozgásra. A méheknek, legyeknek pedig valami titokzatos vezérlésük van, mert roppant gyorsan faképnél hagynak, mire exponál a digitális géped, már csak a hűlt helye van. Itt sokat segít, ha sorozatmódra állítod a gépet.
Ez a kis sárgásbarna gombócka a levendulától valószínűleg megrészegedett, mert viszonylag sokáig repkedett egy helyben kolibri módra.
Végül két fotóm amire nagyon büszke vagyok. Mert. A kerti tavacskám lakója már évek óta jó pár szitakötő. Oda rakják le a víz színére a petéiket ( nagyon érdekes látvány ahogy a potrohát villámsebesen csapkodja a vízfelszínre), ott élnek éveket az álcáik és ott repkednek a kifejlett példányok a napsütéses késő tavaszi -nyári órákban. Na ezeket nem egyszerű lencsevégre kapni. Sokszor már méterekről "meghallják" a lépteket. Ezt a példányt mintegy két hét cserkészés után sikerült így lekapnom. A fotón a 'Közönséges acsa' látható, ahogy napozik kedvenc helyén, a Dalmáciából honosított agávé tüskéjén.
A másik pedig ez a Kabóca, Dalmáciában egy olajfa ágán. Ezeket a kabócákat nehéz megtalálni és meglátni, mert teljesen beleolvadnak a környezetükbe, másrészről pedig olyan hangosan "énekelnek", hogy erősen kell fülelni, pontosan honnan is jön a hang. Lefotózni szintén nagyon nehéz, mert roppant érzékenyek a mozgásra, és az emberi közeledésre.
A fenti tapasztalataim alapján azért elmondható, hogy a kis kompakt géppel koránt sem olyan egyszerű mutatvány a közelkép készítése. Mert sok mindenre oda kell figyelni közben. De pont ettől szép, és pont ezért szeretem ezt a műfajt....
... makró vagy közelkép? - 3.
Az előző két bejegyzésben beszéltem a makrózás rejtelmeiről, közreadva egy hozzáértő szakember egyszerű, és könnyen értelmezhető tanácsait. Megmutattam pár fotómat, és elmondtam egy keveset azokból ahogy én készítem a közelképeimet. Szeretném hangsúlyozni még egyszer, én ezeket a fotókat egyáltalán nem tartom a klasszikus értelmében vett makrózás termékének. Ez egy átmenet csak. Ezek álmakrók, vagy inkább közeli fotók bizonyos hétköznapi dolgokról.
Az igazi makrózáshoz a kiskompakt fényképezőgépek nem alkalmasak - szerintem. Legalábbis az én kis masinám kevés volt. Persze sikerült pár elég közeli fotót is készítenem vele, ilyeneket.
És itt felmerül azonnal pár kérdés. Érdemes - e valamilyen nagyon spéci, drága, márkás gépet venni?
Nos én azt mondom, hogy mindenkinek el kell döntenie, hogy mit szeretne fotózni, és azt milyen minőségben kívánja tenni, milyen anyagi lehetőségei vannak.
A közelkép fotózáshoz valóban nem kell spéci és drága gépet venni. Márkásat? Azt azért inkább már ajánlom. Persze mindenki esküszik a neki bevált, vagy ismert fényképezőgép márkához. A fotómasinákhoz én nem értek, ám annyit azért szeretnék elmondani, hogy fotós oldalakon rengeteg gépet lehet találni. A különböző elektronikai cikkeket árusító webáruházak oldalai nagyszerű ár - érték arány összehasonlítással, és kimerítő leírással kínálják termékeiket. Itt érdemes nézelődni. Mert mondhatom én azt, hogy CANON vagy Olympus, esetleg FUJI. Mindegyik jó, mindegyik márkás és mindegyik sokat tud.
Én azt mondom, ha érdekel a "makrózás" akkor nézd meg a először a saját gépedet, próbálkozz vele, tapasztald meg, hogy mit tud. Ne sajnáld ráfordítani az időt, és fotózz sokat. A rossz képeket pedig dobáld ki. Csak a szerinted is igazán jól sikerülteket hagyd meg... És utána szerkeszd meg őket, vágd meg a fotókat bátran, add hozzá a kis plusszokat. Attól hogy megjavítod, még a Te képeid lesznek. Én a fotózást követően elég hamar megteszem ezeket, mert akkor még frissen él bennem a látvány, az "az amit le akartam fotózni élménye".
De vissza gépekhez. A "kis" Fuji A350 tudásának a felét ha kihasználtam, semmi baja nem volt a gépnek, pedig rengeteg fotót készítettem vele az elmúlt években. Persze hiányzott a nagylátószög, az igazi makrómód, a finom beállítás lehetősége.... De én ezzel a Fujival már le tudtam fotózni azt, amiket igazán szeretnék. Megvannak a módszereim és programjaim a nekem jelenlegi legjobb eléréséhez. Rengeteg szép helyen jártam az elmúlt években, ahol hűséges és megbízható kis társam volt ez a gép. Az egyszerűsége mellett sok nagyon jó tulajdonsága van, ezért szeretem is. (Aztán egyszercsak váltottam, a márkahűség mellett döntöttem és vásároltam egy Fuji Finepix S1800 -at, ami "ugyan" bridge kategória, de sokkal könnyebben fotózom vele.)
Pár képet mutatok még itt ---> a szerintem legjobb közelképeim fényképalbumomban amiket a Fuji FinePix A350 -es gépemmel készítettem.
...makró vagy közelkép? - 4.
Hibából erényt?
A cikk negyedik részében is a lelkes amatőr fotóstársaimnak kívánok segítséget adni. Azoknak akiknek van egy kompakt masinájuk és "makrózásra vetemednek"! :)))
Hibázni rengeteget lehet a kis gépünkkel, és kell is. A legkönnyebb ezt akkor, amikor "beállsz" a fotóba.
(Az első részben volt egy ilyen tanács: "....ilyenkor nem a gépünkkel fókuszálunk, hanem a saját testünk előre-hátra mozgásával állíthatjuk be a helyes élességet. Ha lehetőségünk van és a téma is megkívánja, addig közelítsünk, amíg az éles nem lesz, így készíthetjük a legnagyobb nagyítású fotót a témánkról. Amennyiben túl közel vagyunk, témánk kilóg a keresőből, akkor távolodva álljunk meg a megfelelő távolságnál, és a fókuszt állítsuk hozzá a beállításhoz.")
Ezért mondtam beállást ( én rendszerint betérdelek, beguggolok, befekszem, vagy beállok a fotóhoz - ami azért nem mindig egyszerű mutatvány és ha valaki olyankor lát, hát biztosan megvan a véleménye rólam. Nem baj...)
Ilyenkor rengeteg hibás, homályos, elfókuszált fotó is képződik, amit aztán nyugodtan lehet kukázni, mert utólagos élességállítással sem javítható különösen, mint itt - ahol a cél ugye a méhecske közelképezése lett volna.
Ezeket persze nem érdemes tartogatni....mondom én :)) Mert ilyenkor úgysem ezt az egy fotót készíted.
Persze előfordul, hogy valamelyik fotó "érdekesre" sikerül. Olyan "szerintem spontán művésziesre" amiket érdemes megnézni, néha ezekből ki lehet hozni a legjobbat. Íme, erre gondolok:
Sokat tanuló amatőr természet - és tájfotósnak vallom magam. Témáim a füvek, fák, vizek, kövek.... a városok és hegyek, épített és megmaradt emlékek, a napfény és a felhők. Minden ami körülvesz.
Ahogy minden amatőr fotós életében eljön egy pillanat, nálam is elérkezett egyszer a "közelebb kellene menni a dolgokhoz" érzése. A makrofotózás vonzó világa. Az hogy a fényképezőgépemmel egy olyan világot mutassak és örökítsek meg, amit pusztán a szememmel nem láthatok ennyire részletesen. Mielőtt az egyszerű ember, akinek adott egy kompakt gép, nekiáll a makrófotózásnak nem árt, ha tisztában van a lehetőségeivel és a makrózás buktatóival.
Nézzük mit ír a témáról az Informatika és Tudomány, az alábbi cikket az SG.hu oldalról ollóztam ide.
Makrózás kompakt géppel
"Ha makrofényképezésre adjuk a fejünket, legyünk tisztában gépünk lehetőségeivel ezen a fronton. Egyik lényeges tényező az objektívünk legközelebbi fókuszpontja. Ez az érték jelöli, hogy gépünk érzékelőjétől (tehát nem az objektív frontlencséjétől!) milyen messze lévő tárgyra képes gépünk ráfókuszálni, azaz a helyes élességet beállítani. Ez az érték mostanság egyre kisebb (általában 2-10 cm), azaz a gyártók olyan objektívekkel szerelik a gépeket, amikkel akár közvetlenül az objektívünk frontlencséjénél lévő tárgyról is éles felvételt készíthetünk.
Nemcsak a kompakt masinák, de már a belépőszintű DSLR gépek is rendelkeznek makro üzemmóddal, amit rendre egy kis virággal jelölnek a módtárcsákon vagy a menüben. A kompakt gépeknél gyakorlati haszna is van ennek a módnak, a DSLR masinákon különösebben nem vesszük hasznát. A kompakt gépek objektívjei csak ebben az állásban képesek a közeli témákra fókuszálni, azaz a fókusztávolság ebben az állásban rövidül le a makrózáshoz használható mértékűre.
A kompaktok jelentős része nem csupán egyféle makró üzemmódot ismer, előfordul kétféle makro állás is a gépeken. Az egyik üzemmód a sima mezei makró mód, ilyenkor az objektív teljes zoomtartományát használhatjuk. A másik üzemmód az úgynevezett szuper makró mód. Ilyenkor az objektívet csak nagy látószögű állásban használhatjuk (tehát nem zoomolhatunk), és általában jóval közelebbi témákra élesíthetünk rá (ilyenkor lehetséges pl. egyes gépeknél az 1 cm-es fókusztáv használata) Így aztán elég komoly nagyítást érhetünk el, ráadásul fényerőnk is van elég, azaz akár rekeszelhetünk is. A dolog hátulütője, hogy nagylátó állásban az objektívek torzítanak, tehát nem a valós képet vetítik az érzékelőre (ez természetesen nem minden esetben jelent hátrányt, sokszor nagyon érdekes hatást érhetünk el). Továbbá ebben az állásban a hátterünk kevésbé lesz elmosva mintha tele állásában fotóznák, azaz a témánk kevésbé fog kiemelkedni az életlen háttérből.
Sajnos sok gépnél előfordul, hogy a makró módban nem szólhatunk be a képrögzítés egyéb tulajdonságaiba, tehát nem állíthatunk sem az ISO érzékenységen, sem a fehéregyensúlyon vagy egyéb értékeken. Az objektív viszont csak makró állásban képes a közeli fókusztartományt használni, így mindenképpen makró módban kell fotóznunk, manuális módban nem vagyunk kinn a vízből.
Beállítások
Ha tehetjük, fotózzunk tele állásban. Ez sajnos fényerővesztéssel jár és gépünk nehezebben fog fókuszálni, viszont témáink nem lesznek torzítottak és a háttér is remekül el lesz mosva. Amennyiben módunkban áll egyéb beállításokat is végezni a gépen, mindenképpen tegyük ezt meg.
Az érzékenységet állítsuk a legalacsonyabb értékre, vagy esetleg egy értékkel emeljük meg (ISO100-ISO200). A fénymérést állítsuk középre súlyozottra vagy spotmérésre. Mivel témáink elég aprók, így lényeges, hogy leginkább a rájuk eső fényt mérje a gép, és ne egy átlagolt értéket számítson (de ez erősen témafüggő).
Amennyiben elég fényünk van és a természetben vagyunk, kapcsoljuk ki a beépített vakut. Nem túl szép, ha a természetes megvilágítást hideg, mesterséges fénnyel nyomjuk el. Természetesen egy árnyékos rész derítésére használhatjuk a vakut, de csak módjával, és ha lehet, ne direktben (bár erre a legtöbb kompakt gépnél nincs lehetőség, csak direkt vakuzásra). Használjunk inkább egy nagyobb fehér lapot a témáink derítéséhez.
Nagyon fontos dolog a fókusz helyes használata! A kompakt masinák autófókusza elég lassúcska és pontatlan ilyen helyzetekben. Természetesen próbálkozhatunk autofókusszal, de hamar rá fogunk jönni, hogy nem ez az üdvözült megoldás. Amennyiben gépünkön van lehetőség manuális fókuszállásra, használjuk inkább azt! A legcélszerűbb megoldás, ha egyből a legközelebbi fókuszponthoz tekerjük (állítjuk) a fókuszt.
Ezután nem a gépünkkel fókuszálunk, hanem a saját testünk előre-hátra mozgásával állíthatjuk be a helyes élességet. Ha lehetőségünk van és a téma is megkívánja, addig közelítsünk, amíg az éles nem lesz, így készíthetjük a legnagyobb nagyítású fotót a témánkról. Amennyiben túl közel vagyunk, témánk kilóg a keresőből, akkor távolodva álljunk meg a megfelelő távolságnál, és a fókuszt állítsuk hozzá a beállításhoz.
Természetesen a makrofotózásnál is lényeges a helyes záridő használata, ami a témák többségénél minél rövidebb, annál jobb. Ha elég fény áll rendelkezésünkre, ha elég rövid záridőt tudunk használni, akkor lehetőségünk van az objektív lerekeszelésére. Ez a kompakt gépek esetében nem olyan lényeges, hiszen az apró képérzékelő miatt a kompakt masinák objektívjei jóval nagyobb mélységélességgel bírnak a cserélhető objektívekkel szemben. Extrém nagyításoknál a kompakt gépekkel is előfordulhat azonban, hogy lerekeszeléssel elérhető plusz mélységélességre lesz szükségünk. Ráadásul az minden objektívre igaz, hogy közepes rekesznél rajzolják a legrészletesebb képet, így, ha tehetjük, érdemes közepes rekeszértéket használni a makrofotózásnál is.
A kompakt gépek makroképességét előtétlencsékkel komolyan megnövelhetjük. Ez azonban - mint minden más - kompromisszumokkal jár: az előtétlencsék sajnos rontják a képminőséget. Az olcsóbb márkák jelentősen, a márkásabbak kevésbé, de mindenképpen rontanak kicsit, ráadásul kis mértékben még az objektívünk fényerejét is csökkentik. Segítségükkel azonban igazán látványos makrofotókat készíthetünk, főleg akkor, ha gépünk alaphelyzetben remek makroképességekkel rendelkezik.
Fontos megjegyeznem még, hogy minden, a képminőségre valamit is adó fotós (még ha kezdő is) jobban jár, ha állványt vásárol a makrofényképezéshez. Vannak direkt ilyen célra készített apró makroállványok is, melyekkel a földközeli témák megörökítése lehetséges, de egy hétköznapi fotóállvánnyal is dolgozhatunk. Az eredmény meghálálja a befektetett pénzt és fáradtságot. Aki komolyabban szeretne a makrofényképezésben elmerülni, de nem tud vagy nem akar DSLR gépet vásárolni, annak ajánlom a kihajtható, forgatható LCD kijelzővel felszerelt kompakt gépeket, hiszen ezek jelentősen megkönnyítik a makrofényképezést."
Végül, de nem utolsósorban pár általános tanács
"Próbáljuk meg témáinkat nem mindig középre komponálni. Előfordulhat, hogy jobb kompozíció születik, ha többet mutatunk az elmosódott háttérből (figyeljünk az aranymetszésre). Rovarok fotózásánál próbáljunk tele állásban fotózni, hiszen a legtöbb rovar nem engedi túl közel magához a gépünket. A virágok, növények fényképezésénél is ügyeljünk az érdekesebb beállításra. Ne csupán egy fotót készítsünk az adott növényről, keressünk több, eredetibb nézőpontot.
Rengeteg vágatlan, felesleges információt tartalmazó kép özönli el a világhálót, amiknek csupán egy kis százalékát foglalja el a fotótéma csupán azért, mert lusták vagyunk megvágni fotóinkat. Igyekezzünk gépünk teljes felbontását kihasználni. Ne legyünk restek kisebbre szabni a képeket, hiszen a ma divatos 5-8 megapixeles képekből bőven van lehetőségünk vágni, ha esetleg a fotóalanyunkról nem tudtunk elég nagy fotót készíteni. Érdemes odafigyelni gépünk árnyékára is, ha lehet, ne takarjuk el a fényt a témáról az objektívünkkel."
(SG.hu: Hogyan fotózzunk - makrofotózás)
___________________________________
...makró vagy közelkép? 2.
Az előző bejegyzésben közreadtam pár olyan hasznos dolgot amit mindenképpen érdemes megfogadni, ha a makrofotókat szeretnél készíteni. Ezeket elolvasgattam, és rengeteg fotót megnéztem hozzá a témában....
Az első fotóim egyike ez a kis zöld béka volt, amire a munkahelyem udvarában egy vízelvezető árok mentén akadtam. Mivel mozdulatlanul kuporgott ezen a hatalmas levélen, felszaladtam az öreg "szolgálati" SONY DSC-S85 gépért az irodába és kattintottam róla párat.
Azért ez nem igazi makro fotó, inkább közelképnek nevezném, és a továbbiakban is inkább ezt értsétek az én makrotudományom alatt.
És persze elkezdtem egyre többször ilyen közelképeket készíteni otthon, és amerre jártam. Szerencsére téma bőven akad, rengeteg szebbnél - szebb olyan virág, növény, kő vagy levél került az utamba, amit érdemesnek tartottam ebben a formában megörökíteni.
Ezeket a cikkben bemutatott képeket egy Fujifilm FinePix A350 -es géppel fotóztam, makró funkcióban 6 centimétertől 80 centiméterig készíti a képeket. Ami azért eléggé korlátozott és erősen behatárolta a mozgásteremet.
Először álló modelleket kerestem, virágokat leginkább.
A virágok, növények fényképezésénél próbáltam betartani az előző bejegyzésben írtakat. Kerestem az érdekesebb beállításokat, sokszor 10 - 15 fotót készítve az adott növényről több, nekem leginkább tetsző és érdekesnek talált nézőpontból. Sokszor behasalva, letérdelve, guggolva a cél, a legjobb meglátás eléréséhez. Itt azért bevallom, én sohasem használok állványt ezekhez a fotókhoz, és így sok "kukába kerülő" fotó készül...
A virágok és növények közeli fotózásánál nagyon fontos az, hogy lehetőleg szélcsendes - enyhe szellős, és napfényes, de ne vakító - verőfényes időt válasszunk ki. Ha nagyon rásüt a nap egy fehér virágra akkor az borzalmasan tud kinézni a fotókon, ilyenkor a napot nem árt eltakarni a tárgyról, akár a testünkkel árnyékolva.
A kerti tavacskámban lévő tavirózsák fotózásánál többször szembesültem ezzel a problémával, mert a vízben nem mindig tudtam úgy, és olyan közel hasalni, hogy még fényszűrést is tudjak alkalmazni. Azért viszonylag sikeres volt az akcióm ott is.
A vízparti növényeket persze sokkal könnyebb leképezni makromódban, a mocsári gólyahír csak a szirmainak fényvisszaverésével tréfált meg jó párszor.
A közelképeim készítésénél mindig törekedtem a gépem teljes felbontását kihasználni, mert igen sokszor előfordul az, hogy nem tudok elég nagy fotót készíteni a fotóalanyról. Ilyenkor persze jön a vágás, és az utólagos apró javítások amire a PhotoScape remekül bevált nekem.
Bori nevű görögteknősünkről persze sikerült egész jó és közeli portrékat is készítenem (pedig igencsak kistányérnyi méretű jószág)
És itt elérkeztem a mozgó és repülő modellekhez. Ki az, aki nem gyönyörködött még sokat a lepkék, méhek, és mindenféle döngicsékben - ahogy gyűjtik a nektárt, vagy szívják a nedveket? Ki az aki, nem szerette volna lefotózni őket? Ehhez azonban sok türelem és rengeteg szerencse kell. Egy szarvasbogárlányt még viszonylag könnyű, mert beáll, bepózol szívesen.
A lepkék például nagyon érzékenyek a mozgásra. A méheknek, legyeknek pedig valami titokzatos vezérlésük van, mert roppant gyorsan faképnél hagynak, mire exponál a digitális géped, már csak a hűlt helye van. Itt sokat segít, ha sorozatmódra állítod a gépet.
Ez a kis sárgásbarna gombócka a levendulától valószínűleg megrészegedett, mert viszonylag sokáig repkedett egy helyben kolibri módra.
Végül két fotóm amire nagyon büszke vagyok. Mert. A kerti tavacskám lakója már évek óta jó pár szitakötő. Oda rakják le a víz színére a petéiket ( nagyon érdekes látvány ahogy a potrohát villámsebesen csapkodja a vízfelszínre), ott élnek éveket az álcáik és ott repkednek a kifejlett példányok a napsütéses késő tavaszi -nyári órákban. Na ezeket nem egyszerű lencsevégre kapni. Sokszor már méterekről "meghallják" a lépteket. Ezt a példányt mintegy két hét cserkészés után sikerült így lekapnom. A fotón a 'Közönséges acsa' látható, ahogy napozik kedvenc helyén, a Dalmáciából honosított agávé tüskéjén.
A másik pedig ez a Kabóca, Dalmáciában egy olajfa ágán. Ezeket a kabócákat nehéz megtalálni és meglátni, mert teljesen beleolvadnak a környezetükbe, másrészről pedig olyan hangosan "énekelnek", hogy erősen kell fülelni, pontosan honnan is jön a hang. Lefotózni szintén nagyon nehéz, mert roppant érzékenyek a mozgásra, és az emberi közeledésre.
A fenti tapasztalataim alapján azért elmondható, hogy a kis kompakt géppel koránt sem olyan egyszerű mutatvány a közelkép készítése. Mert sok mindenre oda kell figyelni közben. De pont ettől szép, és pont ezért szeretem ezt a műfajt....
________________________________________
Az előző két bejegyzésben beszéltem a makrózás rejtelmeiről, közreadva egy hozzáértő szakember egyszerű, és könnyen értelmezhető tanácsait. Megmutattam pár fotómat, és elmondtam egy keveset azokból ahogy én készítem a közelképeimet. Szeretném hangsúlyozni még egyszer, én ezeket a fotókat egyáltalán nem tartom a klasszikus értelmében vett makrózás termékének. Ez egy átmenet csak. Ezek álmakrók, vagy inkább közeli fotók bizonyos hétköznapi dolgokról.
Az igazi makrózáshoz a kiskompakt fényképezőgépek nem alkalmasak - szerintem. Legalábbis az én kis masinám kevés volt. Persze sikerült pár elég közeli fotót is készítenem vele, ilyeneket.
És itt felmerül azonnal pár kérdés. Érdemes - e valamilyen nagyon spéci, drága, márkás gépet venni?
A közelkép fotózáshoz valóban nem kell spéci és drága gépet venni. Márkásat? Azt azért inkább már ajánlom. Persze mindenki esküszik a neki bevált, vagy ismert fényképezőgép márkához. A fotómasinákhoz én nem értek, ám annyit azért szeretnék elmondani, hogy fotós oldalakon rengeteg gépet lehet találni. A különböző elektronikai cikkeket árusító webáruházak oldalai nagyszerű ár - érték arány összehasonlítással, és kimerítő leírással kínálják termékeiket. Itt érdemes nézelődni. Mert mondhatom én azt, hogy CANON vagy Olympus, esetleg FUJI. Mindegyik jó, mindegyik márkás és mindegyik sokat tud.
Én azt mondom, ha érdekel a "makrózás" akkor nézd meg a először a saját gépedet, próbálkozz vele, tapasztald meg, hogy mit tud. Ne sajnáld ráfordítani az időt, és fotózz sokat. A rossz képeket pedig dobáld ki. Csak a szerinted is igazán jól sikerülteket hagyd meg... És utána szerkeszd meg őket, vágd meg a fotókat bátran, add hozzá a kis plusszokat. Attól hogy megjavítod, még a Te képeid lesznek. Én a fotózást követően elég hamar megteszem ezeket, mert akkor még frissen él bennem a látvány, az "az amit le akartam fotózni élménye".
De vissza gépekhez. A "kis" Fuji A350 tudásának a felét ha kihasználtam, semmi baja nem volt a gépnek, pedig rengeteg fotót készítettem vele az elmúlt években. Persze hiányzott a nagylátószög, az igazi makrómód, a finom beállítás lehetősége.... De én ezzel a Fujival már le tudtam fotózni azt, amiket igazán szeretnék. Megvannak a módszereim és programjaim a nekem jelenlegi legjobb eléréséhez. Rengeteg szép helyen jártam az elmúlt években, ahol hűséges és megbízható kis társam volt ez a gép. Az egyszerűsége mellett sok nagyon jó tulajdonsága van, ezért szeretem is. (Aztán egyszercsak váltottam, a márkahűség mellett döntöttem és vásároltam egy Fuji Finepix S1800 -at, ami "ugyan" bridge kategória, de sokkal könnyebben fotózom vele.)
Pár képet mutatok még itt ---> a szerintem legjobb közelképeim fényképalbumomban amiket a Fuji FinePix A350 -es gépemmel készítettem.
__________________________________
...makró vagy közelkép? - 4.
Hibából erényt?
A cikk negyedik részében is a lelkes amatőr fotóstársaimnak kívánok segítséget adni. Azoknak akiknek van egy kompakt masinájuk és "makrózásra vetemednek"! :)))
Hibázni rengeteget lehet a kis gépünkkel, és kell is. A legkönnyebb ezt akkor, amikor "beállsz" a fotóba.
(Az első részben volt egy ilyen tanács: "....ilyenkor nem a gépünkkel fókuszálunk, hanem a saját testünk előre-hátra mozgásával állíthatjuk be a helyes élességet. Ha lehetőségünk van és a téma is megkívánja, addig közelítsünk, amíg az éles nem lesz, így készíthetjük a legnagyobb nagyítású fotót a témánkról. Amennyiben túl közel vagyunk, témánk kilóg a keresőből, akkor távolodva álljunk meg a megfelelő távolságnál, és a fókuszt állítsuk hozzá a beállításhoz.")
Ezért mondtam beállást ( én rendszerint betérdelek, beguggolok, befekszem, vagy beállok a fotóhoz - ami azért nem mindig egyszerű mutatvány és ha valaki olyankor lát, hát biztosan megvan a véleménye rólam. Nem baj...)
Ilyenkor rengeteg hibás, homályos, elfókuszált fotó is képződik, amit aztán nyugodtan lehet kukázni, mert utólagos élességállítással sem javítható különösen, mint itt - ahol a cél ugye a méhecske közelképezése lett volna.
Ezeket persze nem érdemes tartogatni....mondom én :)) Mert ilyenkor úgysem ezt az egy fotót készíted.
Persze előfordul, hogy valamelyik fotó "érdekesre" sikerül. Olyan "szerintem spontán művésziesre" amiket érdemes megnézni, néha ezekből ki lehet hozni a legjobbat. Íme, erre gondolok:
Azt gondolom, hogy rengeteg gyakorlással előbb - utóbb kialakul a saját stílusod, hozzászoksz a gépedhez és tudni fogod a határaitokat, te és a géped, no meg a téma lehetőségein belül.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)