Sokat tanuló amatőr természet - és tájfotósnak vallom magam. Témáim a füvek, fák, vizek, kövek.... a városok és hegyek, épített és megmaradt emlékek, a napfény és a felhők. Minden ami körülvesz.
Ahogy minden amatőr fotós életében eljön egy pillanat, nálam is elérkezett egyszer a "közelebb kellene menni a dolgokhoz" érzése. A makrofotózás vonzó világa. Az hogy a fényképezőgépemmel egy olyan világot mutassak és örökítsek meg, amit pusztán a szememmel nem láthatok ennyire részletesen. Mielőtt az egyszerű ember, akinek adott egy kompakt gép, nekiáll a makrófotózásnak nem árt, ha tisztában van a lehetőségeivel és a makrózás buktatóival.
Nézzük mit ír a témáról az Informatika és Tudomány, az alábbi cikket az SG.hu oldalról ollóztam ide.
Makrózás kompakt géppel
"Ha makrofényképezésre adjuk a fejünket, legyünk tisztában gépünk lehetőségeivel ezen a fronton. Egyik lényeges tényező az objektívünk legközelebbi fókuszpontja. Ez az érték jelöli, hogy gépünk érzékelőjétől (tehát nem az objektív frontlencséjétől!) milyen messze lévő tárgyra képes gépünk ráfókuszálni, azaz a helyes élességet beállítani. Ez az érték mostanság egyre kisebb (általában 2-10 cm), azaz a gyártók olyan objektívekkel szerelik a gépeket, amikkel akár közvetlenül az objektívünk frontlencséjénél lévő tárgyról is éles felvételt készíthetünk.
Nemcsak a kompakt masinák, de már a belépőszintű DSLR gépek is rendelkeznek makro üzemmóddal, amit rendre egy kis virággal jelölnek a módtárcsákon vagy a menüben. A kompakt gépeknél gyakorlati haszna is van ennek a módnak, a DSLR masinákon különösebben nem vesszük hasznát. A kompakt gépek objektívjei csak ebben az állásban képesek a közeli témákra fókuszálni, azaz a fókusztávolság ebben az állásban rövidül le a makrózáshoz használható mértékűre.
A kompaktok jelentős része nem csupán egyféle makró üzemmódot ismer, előfordul kétféle makro állás is a gépeken. Az egyik üzemmód a sima mezei makró mód, ilyenkor az objektív teljes zoomtartományát használhatjuk. A másik üzemmód az úgynevezett szuper makró mód. Ilyenkor az objektívet csak nagy látószögű állásban használhatjuk (tehát nem zoomolhatunk), és általában jóval közelebbi témákra élesíthetünk rá (ilyenkor lehetséges pl. egyes gépeknél az 1 cm-es fókusztáv használata) Így aztán elég komoly nagyítást érhetünk el, ráadásul fényerőnk is van elég, azaz akár rekeszelhetünk is. A dolog hátulütője, hogy nagylátó állásban az objektívek torzítanak, tehát nem a valós képet vetítik az érzékelőre (ez természetesen nem minden esetben jelent hátrányt, sokszor nagyon érdekes hatást érhetünk el). Továbbá ebben az állásban a hátterünk kevésbé lesz elmosva mintha tele állásában fotóznák, azaz a témánk kevésbé fog kiemelkedni az életlen háttérből.
Sajnos sok gépnél előfordul, hogy a makró módban nem szólhatunk be a képrögzítés egyéb tulajdonságaiba, tehát nem állíthatunk sem az ISO érzékenységen, sem a fehéregyensúlyon vagy egyéb értékeken. Az objektív viszont csak makró állásban képes a közeli fókusztartományt használni, így mindenképpen makró módban kell fotóznunk, manuális módban nem vagyunk kinn a vízből.
Beállítások
Ha tehetjük, fotózzunk tele állásban. Ez sajnos fényerővesztéssel jár és gépünk nehezebben fog fókuszálni, viszont témáink nem lesznek torzítottak és a háttér is remekül el lesz mosva. Amennyiben módunkban áll egyéb beállításokat is végezni a gépen, mindenképpen tegyük ezt meg.
Az érzékenységet állítsuk a legalacsonyabb értékre, vagy esetleg egy értékkel emeljük meg (ISO100-ISO200). A fénymérést állítsuk középre súlyozottra vagy spotmérésre. Mivel témáink elég aprók, így lényeges, hogy leginkább a rájuk eső fényt mérje a gép, és ne egy átlagolt értéket számítson (de ez erősen témafüggő).
Amennyiben elég fényünk van és a természetben vagyunk, kapcsoljuk ki a beépített vakut. Nem túl szép, ha a természetes megvilágítást hideg, mesterséges fénnyel nyomjuk el. Természetesen egy árnyékos rész derítésére használhatjuk a vakut, de csak módjával, és ha lehet, ne direktben (bár erre a legtöbb kompakt gépnél nincs lehetőség, csak direkt vakuzásra). Használjunk inkább egy nagyobb fehér lapot a témáink derítéséhez.
Nagyon fontos dolog a fókusz helyes használata! A kompakt masinák autófókusza elég lassúcska és pontatlan ilyen helyzetekben. Természetesen próbálkozhatunk autofókusszal, de hamar rá fogunk jönni, hogy nem ez az üdvözült megoldás. Amennyiben gépünkön van lehetőség manuális fókuszállásra, használjuk inkább azt! A legcélszerűbb megoldás, ha egyből a legközelebbi fókuszponthoz tekerjük (állítjuk) a fókuszt.
Ezután nem a gépünkkel fókuszálunk, hanem a saját testünk előre-hátra mozgásával állíthatjuk be a helyes élességet. Ha lehetőségünk van és a téma is megkívánja, addig közelítsünk, amíg az éles nem lesz, így készíthetjük a legnagyobb nagyítású fotót a témánkról. Amennyiben túl közel vagyunk, témánk kilóg a keresőből, akkor távolodva álljunk meg a megfelelő távolságnál, és a fókuszt állítsuk hozzá a beállításhoz.
Természetesen a makrofotózásnál is lényeges a helyes záridő használata, ami a témák többségénél minél rövidebb, annál jobb. Ha elég fény áll rendelkezésünkre, ha elég rövid záridőt tudunk használni, akkor lehetőségünk van az objektív lerekeszelésére. Ez a kompakt gépek esetében nem olyan lényeges, hiszen az apró képérzékelő miatt a kompakt masinák objektívjei jóval nagyobb mélységélességgel bírnak a cserélhető objektívekkel szemben. Extrém nagyításoknál a kompakt gépekkel is előfordulhat azonban, hogy lerekeszeléssel elérhető plusz mélységélességre lesz szükségünk. Ráadásul az minden objektívre igaz, hogy közepes rekesznél rajzolják a legrészletesebb képet, így, ha tehetjük, érdemes közepes rekeszértéket használni a makrofotózásnál is.
A kompakt gépek makroképességét előtétlencsékkel komolyan megnövelhetjük. Ez azonban - mint minden más - kompromisszumokkal jár: az előtétlencsék sajnos rontják a képminőséget. Az olcsóbb márkák jelentősen, a márkásabbak kevésbé, de mindenképpen rontanak kicsit, ráadásul kis mértékben még az objektívünk fényerejét is csökkentik. Segítségükkel azonban igazán látványos makrofotókat készíthetünk, főleg akkor, ha gépünk alaphelyzetben remek makroképességekkel rendelkezik.
Fontos megjegyeznem még, hogy minden, a képminőségre valamit is adó fotós (még ha kezdő is) jobban jár, ha állványt vásárol a makrofényképezéshez. Vannak direkt ilyen célra készített apró makroállványok is, melyekkel a földközeli témák megörökítése lehetséges, de egy hétköznapi fotóállvánnyal is dolgozhatunk. Az eredmény meghálálja a befektetett pénzt és fáradtságot. Aki komolyabban szeretne a makrofényképezésben elmerülni, de nem tud vagy nem akar DSLR gépet vásárolni, annak ajánlom a kihajtható, forgatható LCD kijelzővel felszerelt kompakt gépeket, hiszen ezek jelentősen megkönnyítik a makrofényképezést."
Végül, de nem utolsósorban pár általános tanács
"Próbáljuk meg témáinkat nem mindig középre komponálni. Előfordulhat, hogy jobb kompozíció születik, ha többet mutatunk az elmosódott háttérből (figyeljünk az aranymetszésre). Rovarok fotózásánál próbáljunk tele állásban fotózni, hiszen a legtöbb rovar nem engedi túl közel magához a gépünket. A virágok, növények fényképezésénél is ügyeljünk az érdekesebb beállításra. Ne csupán egy fotót készítsünk az adott növényről, keressünk több, eredetibb nézőpontot.
Rengeteg vágatlan, felesleges információt tartalmazó kép özönli el a világhálót, amiknek csupán egy kis százalékát foglalja el a fotótéma csupán azért, mert lusták vagyunk megvágni fotóinkat. Igyekezzünk gépünk teljes felbontását kihasználni. Ne legyünk restek kisebbre szabni a képeket, hiszen a ma divatos 5-8 megapixeles képekből bőven van lehetőségünk vágni, ha esetleg a fotóalanyunkról nem tudtunk elég nagy fotót készíteni. Érdemes odafigyelni gépünk árnyékára is, ha lehet, ne takarjuk el a fényt a témáról az objektívünkkel."
(SG.hu: Hogyan fotózzunk - makrofotózás)
___________________________________
...makró vagy közelkép? 2.
Az előző bejegyzésben közreadtam pár olyan hasznos dolgot amit mindenképpen érdemes megfogadni, ha a makrofotókat szeretnél készíteni. Ezeket elolvasgattam, és rengeteg fotót megnéztem hozzá a témában....
Az első fotóim egyike ez a kis zöld béka volt, amire a munkahelyem udvarában egy vízelvezető árok mentén akadtam. Mivel mozdulatlanul kuporgott ezen a hatalmas levélen, felszaladtam az öreg "szolgálati" SONY DSC-S85 gépért az irodába és kattintottam róla párat.
Azért ez nem igazi makro fotó, inkább közelképnek nevezném, és a továbbiakban is inkább ezt értsétek az én makrotudományom alatt.
És persze elkezdtem egyre többször ilyen közelképeket készíteni otthon, és amerre jártam. Szerencsére téma bőven akad, rengeteg szebbnél - szebb olyan virág, növény, kő vagy levél került az utamba, amit érdemesnek tartottam ebben a formában megörökíteni.
Ezeket a cikkben bemutatott képeket egy Fujifilm FinePix A350 -es géppel fotóztam, makró funkcióban 6 centimétertől 80 centiméterig készíti a képeket. Ami azért eléggé korlátozott és erősen behatárolta a mozgásteremet.
Először álló modelleket kerestem, virágokat leginkább.
A virágok, növények fényképezésénél próbáltam betartani az előző bejegyzésben írtakat. Kerestem az érdekesebb beállításokat, sokszor 10 - 15 fotót készítve az adott növényről több, nekem leginkább tetsző és érdekesnek talált nézőpontból. Sokszor behasalva, letérdelve, guggolva a cél, a legjobb meglátás eléréséhez. Itt azért bevallom, én sohasem használok állványt ezekhez a fotókhoz, és így sok "kukába kerülő" fotó készül...
A virágok és növények közeli fotózásánál nagyon fontos az, hogy lehetőleg szélcsendes - enyhe szellős, és napfényes, de ne vakító - verőfényes időt válasszunk ki. Ha nagyon rásüt a nap egy fehér virágra akkor az borzalmasan tud kinézni a fotókon, ilyenkor a napot nem árt eltakarni a tárgyról, akár a testünkkel árnyékolva.
A kerti tavacskámban lévő tavirózsák fotózásánál többször szembesültem ezzel a problémával, mert a vízben nem mindig tudtam úgy, és olyan közel hasalni, hogy még fényszűrést is tudjak alkalmazni. Azért viszonylag sikeres volt az akcióm ott is.
A vízparti növényeket persze sokkal könnyebb leképezni makromódban, a mocsári gólyahír csak a szirmainak fényvisszaverésével tréfált meg jó párszor.
A közelképeim készítésénél mindig törekedtem a gépem teljes felbontását kihasználni, mert igen sokszor előfordul az, hogy nem tudok elég nagy fotót készíteni a fotóalanyról. Ilyenkor persze jön a vágás, és az utólagos apró javítások amire a PhotoScape remekül bevált nekem.
Bori nevű görögteknősünkről persze sikerült egész jó és közeli portrékat is készítenem (pedig igencsak kistányérnyi méretű jószág)
És itt elérkeztem a mozgó és repülő modellekhez. Ki az, aki nem gyönyörködött még sokat a lepkék, méhek, és mindenféle döngicsékben - ahogy gyűjtik a nektárt, vagy szívják a nedveket? Ki az aki, nem szerette volna lefotózni őket? Ehhez azonban sok türelem és rengeteg szerencse kell. Egy szarvasbogárlányt még viszonylag könnyű, mert beáll, bepózol szívesen.
A lepkék például nagyon érzékenyek a mozgásra. A méheknek, legyeknek pedig valami titokzatos vezérlésük van, mert roppant gyorsan faképnél hagynak, mire exponál a digitális géped, már csak a hűlt helye van. Itt sokat segít, ha sorozatmódra állítod a gépet.
Ez a kis sárgásbarna gombócka a levendulától valószínűleg megrészegedett, mert viszonylag sokáig repkedett egy helyben kolibri módra.
Végül két fotóm amire nagyon büszke vagyok. Mert. A kerti tavacskám lakója már évek óta jó pár szitakötő. Oda rakják le a víz színére a petéiket ( nagyon érdekes látvány ahogy a potrohát villámsebesen csapkodja a vízfelszínre), ott élnek éveket az álcáik és ott repkednek a kifejlett példányok a napsütéses késő tavaszi -nyári órákban. Na ezeket nem egyszerű lencsevégre kapni. Sokszor már méterekről "meghallják" a lépteket. Ezt a példányt mintegy két hét cserkészés után sikerült így lekapnom. A fotón a 'Közönséges acsa' látható, ahogy napozik kedvenc helyén, a Dalmáciából honosított agávé tüskéjén.
A másik pedig ez a Kabóca, Dalmáciában egy olajfa ágán. Ezeket a kabócákat nehéz megtalálni és meglátni, mert teljesen beleolvadnak a környezetükbe, másrészről pedig olyan hangosan "énekelnek", hogy erősen kell fülelni, pontosan honnan is jön a hang. Lefotózni szintén nagyon nehéz, mert roppant érzékenyek a mozgásra, és az emberi közeledésre.
A fenti tapasztalataim alapján azért elmondható, hogy a kis kompakt géppel koránt sem olyan egyszerű mutatvány a közelkép készítése. Mert sok mindenre oda kell figyelni közben. De pont ettől szép, és pont ezért szeretem ezt a műfajt....
________________________________________
Az előző két bejegyzésben beszéltem a makrózás rejtelmeiről, közreadva egy hozzáértő szakember egyszerű, és könnyen értelmezhető tanácsait. Megmutattam pár fotómat, és elmondtam egy keveset azokból ahogy én készítem a közelképeimet. Szeretném hangsúlyozni még egyszer, én ezeket a fotókat egyáltalán nem tartom a klasszikus értelmében vett makrózás termékének. Ez egy átmenet csak. Ezek álmakrók, vagy inkább közeli fotók bizonyos hétköznapi dolgokról.
Az igazi makrózáshoz a kiskompakt fényképezőgépek nem alkalmasak - szerintem. Legalábbis az én kis masinám kevés volt. Persze sikerült pár elég közeli fotót is készítenem vele, ilyeneket.
És itt felmerül azonnal pár kérdés. Érdemes - e valamilyen nagyon spéci, drága, márkás gépet venni?
A közelkép fotózáshoz valóban nem kell spéci és drága gépet venni. Márkásat? Azt azért inkább már ajánlom. Persze mindenki esküszik a neki bevált, vagy ismert fényképezőgép márkához. A fotómasinákhoz én nem értek, ám annyit azért szeretnék elmondani, hogy fotós oldalakon rengeteg gépet lehet találni. A különböző elektronikai cikkeket árusító webáruházak oldalai nagyszerű ár - érték arány összehasonlítással, és kimerítő leírással kínálják termékeiket. Itt érdemes nézelődni. Mert mondhatom én azt, hogy CANON vagy Olympus, esetleg FUJI. Mindegyik jó, mindegyik márkás és mindegyik sokat tud.
Én azt mondom, ha érdekel a "makrózás" akkor nézd meg a először a saját gépedet, próbálkozz vele, tapasztald meg, hogy mit tud. Ne sajnáld ráfordítani az időt, és fotózz sokat. A rossz képeket pedig dobáld ki. Csak a szerinted is igazán jól sikerülteket hagyd meg... És utána szerkeszd meg őket, vágd meg a fotókat bátran, add hozzá a kis plusszokat. Attól hogy megjavítod, még a Te képeid lesznek. Én a fotózást követően elég hamar megteszem ezeket, mert akkor még frissen él bennem a látvány, az "az amit le akartam fotózni élménye".
De vissza gépekhez. A "kis" Fuji A350 tudásának a felét ha kihasználtam, semmi baja nem volt a gépnek, pedig rengeteg fotót készítettem vele az elmúlt években. Persze hiányzott a nagylátószög, az igazi makrómód, a finom beállítás lehetősége.... De én ezzel a Fujival már le tudtam fotózni azt, amiket igazán szeretnék. Megvannak a módszereim és programjaim a nekem jelenlegi legjobb eléréséhez. Rengeteg szép helyen jártam az elmúlt években, ahol hűséges és megbízható kis társam volt ez a gép. Az egyszerűsége mellett sok nagyon jó tulajdonsága van, ezért szeretem is. (Aztán egyszercsak váltottam, a márkahűség mellett döntöttem és vásároltam egy Fuji Finepix S1800 -at, ami "ugyan" bridge kategória, de sokkal könnyebben fotózom vele.)
Pár képet mutatok még itt ---> a szerintem legjobb közelképeim fényképalbumomban amiket a Fuji FinePix A350 -es gépemmel készítettem.
__________________________________
...makró vagy közelkép? - 4.
Hibából erényt?
A cikk negyedik részében is a lelkes amatőr fotóstársaimnak kívánok segítséget adni. Azoknak akiknek van egy kompakt masinájuk és "makrózásra vetemednek"! :)))
Hibázni rengeteget lehet a kis gépünkkel, és kell is. A legkönnyebb ezt akkor, amikor "beállsz" a fotóba.
(Az első részben volt egy ilyen tanács: "....ilyenkor nem a gépünkkel fókuszálunk, hanem a saját testünk előre-hátra mozgásával állíthatjuk be a helyes élességet. Ha lehetőségünk van és a téma is megkívánja, addig közelítsünk, amíg az éles nem lesz, így készíthetjük a legnagyobb nagyítású fotót a témánkról. Amennyiben túl közel vagyunk, témánk kilóg a keresőből, akkor távolodva álljunk meg a megfelelő távolságnál, és a fókuszt állítsuk hozzá a beállításhoz.")
Ezért mondtam beállást ( én rendszerint betérdelek, beguggolok, befekszem, vagy beállok a fotóhoz - ami azért nem mindig egyszerű mutatvány és ha valaki olyankor lát, hát biztosan megvan a véleménye rólam. Nem baj...)
Ilyenkor rengeteg hibás, homályos, elfókuszált fotó is képződik, amit aztán nyugodtan lehet kukázni, mert utólagos élességállítással sem javítható különösen, mint itt - ahol a cél ugye a méhecske közelképezése lett volna.
Ezeket persze nem érdemes tartogatni....mondom én :)) Mert ilyenkor úgysem ezt az egy fotót készíted.
Persze előfordul, hogy valamelyik fotó "érdekesre" sikerül. Olyan "szerintem spontán művésziesre" amiket érdemes megnézni, néha ezekből ki lehet hozni a legjobbat. Íme, erre gondolok:
Azt gondolom, hogy rengeteg gyakorlással előbb - utóbb kialakul a saját stílusod, hozzászoksz a gépedhez és tudni fogod a határaitokat, te és a géped, no meg a téma lehetőségein belül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése